Szükséglethálókon ébredtél.
Megfigyeléseid filmkockáiból
gondolati folyosót alkottál magadnak.
Végigmentél rajta.
Előtted a cél.
Meghódítottad.
De visszatekintve még
nem tudod, jól tetted-e,
hogy az ambivalens ismerőst
magad mögött hagytad.
Karjaidban fekszik az ismeretlen.
Nem tudod,
visszaléphetsz-e.
Szívesen meggyőződnél arról,
hogy a visszatáncoláshoz
az ajtót magad mögött nyitva hagytad.
Zsigereidben érzed: elérni ezt
igazi művészet.
Érzed: lépegetni a legnehezebb,
ha nem magadért,,
hanem tőled függő kincsedért
lendültél ebbe a számodra
ismeretlen táncba.