Káfé-színpad (VII)

Albert Csilla: Közöny Herceg

II. FELVONÁS, 1. jelenet

(A Herceg blois-i udvara Orleansban. A Herceg ebédlője, zene, beszélgetés – a vacsora láthatóan a végéhez közeledik. A Herceg nevetve hajol egy gyermek fölé, akit egy dajka tart a karjaiban, látványosan felemeli, megcsókolja. A vendégsereg tapsol, elöl egy asztalnál a Fattyú is. A Herceg meghajol, aztán a dajka kimegy a gyermekkel.)

Herceg: Folytassák, csak folytassák a mulatságot… az édesség még hátravan.
Fredet: És még annál is ízletesebb falatok várnak ránk utána, nem igaz, nagyuram?… Jól mondom?
Herceg: Hogy utána?… Ja, értem már… Milyen ügyes… bár inkább ízlésesebb, mint ízletesebb…
Fredet (harsányan nevetve és tapsolva): Ó, micsoda szellemes szójáték, igazi sziporka…! (Közben a Herceg leül a Fattyú mellé, koccintanak)

Fattyú: Ki ez az idióta? Egy újabb pártfogoltad?
Herceg: Hogy ő?…Ő Fredet mester, a költői versenyek szervezője. Az új pártfogoltam ott ül a sarokban, s ahogy elnézem, igencsak ízlik neki a borom (az egyik sarok felé mutat, ahol egy vézna alak iszik.)
Fattyú: Gonosztevő képe van… Úristen, mi szükséged van arra, hogy ilyen alakokat fogadj az udvarodba?
Herceg: Úgy hírlik, amilyen rossz arcú, olyan jó verselő. Majd ma meglátjuk.
Fattyú: És ez elegendő ok arra, hogy havi járadékot fizess neki? Charles, hagyd ezt az ostobaságot! Franciahon egyik legelőkelőbb hercege vagy – térj vissza a politikába! Ez itt kisasszonyoknak való. Óvd meg családunk hírnevét!
Herceg: Arra itt vagy te, Jean. Tudod, milyen gyászos véget ért a milánói vállalkozásom… Inkább rád bízom ezeket az ügyeket, én… nem vagyok ehhez elég ügyes.
Fattyú: Inkább nem érdekelnek… Tudod, hogy hívnak az emberek? Herceg: Tudom… Közöny herceg… Van ennél rosszabb gúnynév is… Fattyú: Istenemre, inkább legyek Fattyú, mint közönyös!
Herceg: Nos, ezek szerint mindketten meg vagyunk békülve a gúnynevünkkel. És rá is szolgáltunk… bizonyos értelemben. Ámbár nem hiszem, hogy közönyös lennék. Hiszen könny szökik a szemembe az örömtől, hogy egészséges lányom született, hálás vagyok, hogy eljöttél hozzánk megünnepelni ezt, és meglásd, még a verseken is sírva tudok fakadni….
Fattyú: Ha annyira sírni akarsz, nézz körül ebben a kivérzett országban, ahol két kézzel arat a halál…
Herceg: Tudom, rettentő időket élünk… épp ezért kell őrizni azt, ami szépség még maradt a világban…
Fattyú: A versek nem tömik be az üres gyomrokat.
Herceg: De nem is vágják el a torkokat… Jean, hiszen ezt már sokszor megbeszéltük. Mindkettőnknek máshoz adott tehetséget a mindenható.
Fattyú: Tehetség? Mire gondolsz, Charles? Milyen tehetségem van nekem? Herceg: Ott teremni, és rendet tenni.
Fattyú: Vagyis gyilkolni?
Herceg: Többnyire és mostanában: igen. De a te segedelmeddel is: talán már nem sokáig csak ezt… Belefásultál, látom… Hallgasd velem a verseket. Tudom, hogy ki nem állod – de tedd meg a kedvemért. Aggódom a lelkedért – nagyon kemény és keserű vagy.
Fattyú (zavartan feszeng hatalmas termetével): Túl sokat kérsz, jó hercegem. Megvédem a nyájad, de nem bírom ülve hallgatni a bégetését.
Herceg (a sarok felé intve, ahol a vézna alak iszik): Nyájam… Nem éppen bárányok – az a gonosztevő képű valóban gonosztevő volt. Kíváncsi vagyok, hogyan érthet valaki a tollforgatáshoz olyan jól, ha közben gazember. Ez talán neked is érdekes lehet.
Fattyú: Engem inkább az érdekel, hogy nem vágja-e el a torkod egy óvatlan pillanatban.
Herceg: Jelenleg teljesen ártalmatlan. Száműzetésben van, a cimborái szanaszét vagy felakasztva. Jó útra akar térni. Egyébként nem született gazember – a Sorbonne-on végzett.
Fattyú: Mintha nem a tanultak között teremnének a legnagyobb gazfickók!
Herceg. Az élet – mint látod – tele van ellentmondásokkal… Ez a mai költői verseny témája is – az ellentétek. Hátha tud valaki erről valami érdekeset mondani Neked, talán éppen Villon…
Fattyú: Mi?
Herceg: Így hívják… azt a kis nyápic borisszát… (Megfordul, szemeivel Fredet-t keresi): Hé, Fredet mester! Készen áll minden a versenyre?
Fredet (kezét tördelve): Hogyne, kegyes herceg, hogyne – mindenki izgalommal várja, hogy előadhassa és megmérethesse a költeményét a műértő fülek hallatára!
Herceg: Mindenki? Van, aki talán már nem is lesz hozzá elég józan…
Fredet (elérti – Villon felé néz, legyint): Villon mester? Irtózatosan sokat tud inni, de alig látszik rajta. Sőt, azt mondja, verset írni is akkor tud igazán, ha már legalább három kupa bort legurított.
Herceg: Akkor ma bizonyára nagyon szépet írt… De most már szedje össze a költőket, és vonuljanak át a Kék terembe! Nyilván már gyülekezik a közönség. Ma a hercegné is megtiszteli udvarhölgyeivel a versenyt. És (a Fattyúra néz) Dunois grófja is.
Fredet: Ó, minő megtiszteltetés, minő páratlan öröm ez a mi kis szerény múzsáinknak! ( A Fattyú türelmetlenül felhorkan) Máris, máris – minden készen áll már! (meghajol, s a sarok felé kiált): Hé, Villon mester, ideje letenni a poharat, és felvenni a lantot!

(Hátranéz a Hercegre, elismerést várva elmés kis mondatáért, aki bágyadtan bólint, Villon pedig felkapja fejét – a fény egy percre megvilágítja az arcát, aztán elsötétedik a színpad)


(Folytatjuk)

A színjáték eddigi részei itt találhatók:

Közöny Herceg

2019. június 10.

Szóljon hozzá!