Cselényi Béla a könyvhéten

2019. június 11.

8 hozzászólás érkezett

  1. Cseke Gábor:

    Szívből gratulálok, Béla – és köszönjük a digitális példányt, amit megküldtél nekünk!

  2. CSELÉNYI Béla:

    Én köszönöm, kedves Gábor, “jó öreg” :) reklámfőnököm!

  3. B.Tomos Hajnal:

    Örömmel gratulálok !

  4. CSELÉNYI Béla:

    Köszönöm szépen!

  5. CSELÉNYI Béla:

    Természetesen minden közreműködőnek köszönöm a munkáját!

  6. Nászta Katalin:

    Sok sikert!

  7. CSELÉNYI Béla:

    Köszönöm, Kati! Rám fér a siker. Ideje hatvannégy évesen befutnom.

  8. elekes ferenc:

    Ezeket a sorokat nem most írtam, de így is jól van:

    (Cselényi Béla verseiről)

    Senki nem kért arra, hogy írjak valamit Cselényi Béla verseiről. Én sem gondoltam volna, hogy valaha írok néhány sort Cselényi Béla verseiről.
    Soha nem találkoztam Cselényivel. Nem tudom, milyen a járása, hangja, tekintete. Néha úgy képzelem, Cselényi plasztelinből van, s ha végigmegy a pesti utcán, zsebeiben apró ólomkatonák, pléhdobozok, törékeny gyermekjátékok zörögnek. És néha úgy képzelem, Cselényi versből van, s amerre ő jár, körülötte minden verssé változik. Ha bemegy egy ajtón, vers lesz a kilincsből, utcára les a kulcslyuk, hogy lám, hová lettek azok a hatvanas évek?
    Ebben a fölfordult világban Cselényi úgy jár, mint akit nem érdekel, hogy föl van fordulva a világ. Cselényi azért jó költő, mert egyetlen pillantásával talpra tudja állítani ezt a fölfordult világot. Nem kínlódik, nem körülményeskedik, nem fontoskodik. Lát. Azt látja meg a világból, amit a nagy rohanásban majdnem elfelejtettünk: a szekrénykulcson rongybimbó fityeg. Vagy azt, hogy a ketrecből reménytelenül felbőg a sárga sajtos rántotta.
    Cselényi verseit nehéz szétszedni, elemezni, méricskélni. Aki megpróbálja, könnyen úgy jár, mint a szerelmes kamaszlány a virág szirmaival. Szeret, nem szeret. Tépi, s a végén a virág semmivé lesz.

Szóljon hozzá!