Irodalmi somolygás (6)

Fodor Sándor: Hadgyakorlaton

Manőveren voltunk. Egyik este a tábortűznél szalonnát sütöttünk a fiúkkal, amikor hallom, az őrszem álljkivagyozik, úgy látszik, jön valaki, hát csak jöjjön, legalább itt lesz. Egyszer csak a szalonnadarab is vigyázzba kapja magát a nyársamon. A legények ugrálnak fel a tűz mellől. Mi a fene?! Hátranézek: Őfelsége Első Ferenc József Apostoli Király és Császár! Persze, hogy én is talpra ugrom és jelenteni készülök.
– Ugyan, Feri, semmi formaság – így Őfelsége. – Üljetek vissza, fiúk! No, mi jó sül azokon a nyársakon?
– Gehorzámszt felség, szalonna! – és már nyújtják is neki a legények a zsírral lecsöpögtetett kenyérszeletet, egy darab sült szalonnával. Biza, Őfelsége elővette a bicskáját, leült a tűz mellé, jóízűen falatozott. Amikor befejezte, az őrmester kulacsára mutatott:
– Hát abban a kulacsban miféle itóka kotyog?
Az emberem máris tisztelettel nyújtja kulacsát Őfelségének. Őfelsége beleszagol, majd jót húz belőle. – Ez aztán a snapsz! – csettint elégedetten és visszaadja a kulacsot, ám az őrmester nem hagyja szó nélkül:
– Gehorzámszt, felség, ez nem snapsz! Ez fenyővíz!
– Fenyővíz?! – és Őfelsége eltűnődik. – Akkor biztosan fitódi!


(Balog ezredes úr történeteiből. Forrás: Fodor Sándor: Ki ez a… majdnem? Anekdoták, Pallas-Akadémiai, Csíkszereda, 2000)

2019. június 11.

Szóljon hozzá!