Az idén jelent meg Tunyogi László: Fél szemed világa (Noran Libro Kiadó – 2019) című könyve. Szerző nem tesz mást, mint könnyű sétára invitálja az olvasót Budapesten. A szobrok, az utcanévtáblák történeteket idéznek fel. Egyszerű, hétköznapi történeteket nagyjainkról, amelyekből kiderül, hogy górcső alatt vizsgálva a szobrokba merevedett hősök  jellemét, ezek közel sem olyan makulátlanok. Rá kell jönnünk, hogy a – még mindig hivatalos romantikus és heroizáló – történetírás mennyire hamis. Fájdalmas szembenézésre kényszerít bennünket Tunyogi előítéleteinkkel, azokkal a ma ismét elburjánzó nézetekkel, miszerint mi a történelem során mindig jók voltunk, igaz ügyért harcoltunk, védtük a kereszténységet és ápoltuk a kultúrát, miközben bezzeg mások országunkra fenekedtek. A szerző azonban ennél is tovább megy és rámutat a hamis romantikus történelemszemlélet csonkító, elvakító hatására is, amely újabb tragédiák eredője lehet.

Azt hiszem, hogy túlzás nélkül állíthatom, hogy Tunyogi László műfajt teremtett. Azzal, hogy a magyar történelem ikonikus alakjait a hétköznapi ember szemszögéből láttatja, egyszersmind deheroizálja őket. Kibuknak esendőségeik, kegyetlenségeik, zsarnokságaik, élvhajhászatuk. A kortársak békaperspektíváját pedig olykor megtöri az angyalok történelmi kozmikus látásmódja, így válik az olvasó számára kerek egésszé hőseink jellemrajza. Szívbemarkolóak a kötet végén lévő novellák is. Szomorú, de hiteles körkép ez a kortárs Magyarország valóságáról.
Mindenképp szót kell ejteni a könyv stílusáról, amely oldja a téma komorságát. Az igényes, de mindvégig közvetlen elbeszélői attitűd olvasmányossá, ízessé teszi a kötetet.

Székely Ervin