énekmondó Szakács Sándor ötvös barátomnak odaátra

Valakinek újra
kell kezdeni a dalt.
Valaki elment,
hangja is elhalt.

Kétségbe ne essünk,
nem tékozolt vagyon
herdálója volt ő.
(Titkait kutatom.)

Honvágyában égő
haszontalan salak?
Belőle ötvözött
titkos szépség fakadt!

Rím rejlik réztála
minden hajlatában.
Ötvös volt barátom
Bethlen városában.

Kupák színezüstjét
képpel kifaragta,
malachitot plántált
finom foglalatba.

Boglárokba türkizt,
kagylóékességet,
kösöntyűket költött,
sólyomszem-szépséget.

Címert domborított
vén terem falára,
úrvacsora-kelyhet
mának asztalára.

Apró műhelyében
örök tűzben égett,
érccé olvadt vágya
életet emésztett.

Beérett a műve.
Félbemaradt mára.
Belemar az idő
vasba, fűbe fába.

Csaba útján léptet,
rá kiszabott évek
megtérő vándora.
Vallomásos lélek.

Isten-szőtte szőnyeg.
Visszáját látjuk itt.
Legszebb perceiben:
színéből valamit.

Turmalin időkben
hegy-vándora volt, a
nagy erdélyi mezőt
végigbarangolta,

szőlők illatával
tele lett a lelke,
lomha Maros-mentén
sokszor szüretelte,

mustját derítette,
máslását kivárta.
Nemesebbet szűrni
századokba jára.

Elsodorta sorsa.
Addig kalandozott,
poharat is, bort is,
magával elhozott.

Állok poharával
ez idegen földön,
s hegyeink borával
telistele töltöm.

Örökre elment,
hangja is elhalt.
Valami máslás kell –
kezdeni kell egy dalt.

Budapest, 2017-ben, Péter-Pálkor

A dölt sorok Áprily Lajos  Egy pohár bor c. verséből valók.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ