Fodor Sándor: Vilmos császár öregszik

Egyhetes császári és királyi manőver. Az utolsó két nap, két éjjel nyakig a folyóvízben várakoztam huszárszázadommal a végső attakra. Végre rohamot fújt a kürt: a huszárroham volt a hadgyakorlat záróaktusa. Nyomban utána díszfelvonulás Ő Császári és Királyi Felségeik előtt, mert Vilmos császár is nézte a gyakorlatot. Vonultak-vonultak a poros-koszos-izzadt bakák, a nem kevésbé porlepte tüzérek, mígnem ránk is sor került. A kék-atilla-piros nadrág még vizes volt huszáraimon, szinte tündököltünk az elnyűtt-kopott seregben.
– Te, Jóska – szólalt meg Vilmos Császár – ,nekem olyan ismerősnek tűnik a huszárok vezénylő kapitánya, az a stramm százados…
– Persze – bólintott Őfelsége, I. Ferenc József. – Hiszen az Balog százados.
Vilmos császár összecsapta a kezét:
– Szent Isten, csak nem Balog Feri?!
– De biza.
– Látod-látod…, öregszem.

(Balog ezredes úr történeteiből. Forrás: Fodor Sándor: Ki ez a… majdnem? Anekdoták, Pallas-Akadémiai, Csíkszereda, 2000)