Flaszteron rohanok.
Júniusi madárhangok
űzik a fülledt meleget.
Kapunyitási feladatom
fűti lelkemet.
Ismeretlen,
magadhoz vonz
szelíd tekinteted,
Nézőpontot váltok,
s észre sem veszem:
szenvedélyesen érvelek,
mikor látom,
a puszta adni akarás
épp bearanyozza
a másik napját.
Nincs benne bűvészet,
mégis úgy élem meg.
Nyitott kapuk
néznek szembe velem.
De az önhatékonyság,
árnyakat von rám,
ha arra gondolok
dönteni nem tudok.
Megálmodom, hogy
önkínzásom
rólam már lefoszlott.

2019.06.12.