a vers
hívja elő belőlem jobbik énem
ne hagyjon közömbösen
ne altasson
ha nyugtat is, csak csitítgassa
borzolt idegrendszerem

a vers
legyen szellemi eledelem
ne csak lelki
de semmiképp se lajstroma annak
ami mindennap idegesít

a vers
legyen akkor is költészet
ha próza
ti, akik tollat fogtok
s megengedi nektek
a már múzsátlan költő:
írjátok, ami jön

tegyétek, de utána nyessétek meg
vágjátok ki, ami nem odaillő
ha nem repül föl belőle
a kék madár
kukába az egésszel

vén költő
ki hóbortos kedvedben
kilengsz keretedből
s a múzsák kertje üresen tátong
ne ültess katángot
ha már a kertet nem gyomlálod