Mi az élet?
Akadályfutás, verseny az idővel.
Mi lenne, ha életünket
időtlennek élnénk meg?
Az idő struktúra. Sokszor fölösleges stresszforrás a struktúrához ragaszkodás, fogódzó, szükséges gondolatfogas,
de sokszor az időfolyam, ha nincs résen az akarat,
fenyeget az elúszással.
Az élet érdek: érvényesítése annak, hogy vagyok.,
önmenedzsment, láttatása annak, mire vagyok képes, s
automatikus felejtése annak, amit megalkotni nem tudok.
Az élet művészet, a kommunikáció művészete is. Erről fognak emlékezni rám, hogy voltam és még vagyok, élni az élők emlékezetében valamiért.
Ez lenne az élet?
Egy külső szempont az önkörforgás szemlélete mellett?
Külső nézőpontok begyűjtése a világról, a megoldásokról és magamról talán értelmet ad létemnek, hogy majd a nemlétben is létezzem.
Hogyan tehetném ezt meg?
Hatni a világra, az emberek lelkivilágára azzal, amit róluk, gondjaikról és megoldásaikról gondolok.
Megerősíteni őket, ha úgy érzem, jó döntést hoztak apró-cseprő vagy nagy horderejű dolgaikban.
A megerősítés gyógyír, alapvető szükséglet, egyfajta hála azért, hogy velem szóbaálltak.
Az élet szóbaállás a világgal, mosoly az esős, zivataros napokban, öröm afelett, hogy lelkemben csend és nyugalom van.
Teher az, amit annak érzek, egyfajta attitűd a tenni akarásban vagy annak konok tagadásában.
Teher az, ami nem keltette fel az érdeklődésem annyira, hogy lelkesen vessem bele magam.
Teher a reklám nélküli, észrevétlen probléma.
Reklám az, ami jelzi, probléma márpedig van.
Az élet problémák halmaza, de felszámolásukkal hatékonynak érezhetem magam.
Problémák nélkül rám ül az unalom.
„Probléma” a „műveljük kertjeinket” nemes parancsa, eligazodás a candide-i zűrzavarban.
Az élet az, ami a kellemes percek felé vezet, út a jó és ringató érzések megtapasztalása felé.
Út az elérhető, értékes érzelmi kapcsolatok felépítése felé.
Az élet egyensúlyteremtés a belső és külső elvárások terén, túltengés-megelőzés.
Az élet tapintatos közeledés a másik felé, tapintattanulás
a hétköznapok kongó betonján.
Kontrasztfelismerés és választás a tapasztalaton nyugvó jó és az elviselhető rossz között, menekülés az elviselhetetlen tapasztalatok elől.
Az élet nem más, mint a napos oldal reményeinek határozott, mégis tapintatos kiaknázása.
Az élet korlátainak elfogadása, hogy próbálkozásaink ne mozogjanak parttalan mederben.
Az élet hit a próbálkozások, egyedi ötletek sikeres megvalósulásában.
Az élet hit abban, hogy amit érzünk, az hiteles: intuíciónk hiteles érzésekkel és gondolatokkal szolgálja döntéseinket és az események interpretációját.
Az élet hit az intuitív döntések hitelességében, bizalom a megérzésben.
A racionális magyarázatok mellett az intuitív értelmezése egyfajta ráadás és előnyt szolgáltat.
Az élet hit önmagunkban, döntéseink, ambivalenciáink elfogadása.
Az élet nem más, mint önelfogadás.
Az élet a kétségek hatékony kezelése, a rumináció megelőzése, a stressz hatékony kezelése azzal is, hogy korábbi döntéseinket nem kérdőjelezzük meg azonnal.
Tanulunk belőle és legközelebb jobb döntést hozunk.
Az élet az, amikor a döntésmegkérdőjelezés sziszifuszi körét leállítva kivívjuk magunknak a belső nyugalmat. Ez a cél a minden egyes napot értékelő hétköznapokban.
Az élet maga az élet értékelése,
megbecsülése minden lélegzetvételnek és fájdalommentes mozgásnak,
a fogócskázó gondolatfutamoknak,
a szikrázó napsütésnek,
az árnyat hozó, esőszóró felhőknek,
a madarak csicsergésének,
az útnak, amely választásokat tartogat számunkra,
a választásainknak,
az elvetett megoldásainknak.
Az élet kommunikáció halk szavakkal. Meggyőzése annak, aki konokul ragaszkodik harsány igazához.
Az élet értékelése a csecsebecséknek,
szöszmötölés a drága időben, felejtése a múltnak,
létezés a mában, jövőteremtés öntudatos munkálkodással.
Az élet a másik ember bevonása hétköznapi magányunkba, közös magányűzés, kollektív csoda, mert melenget a másik léte, jelenléte.
Az élet jelenlevés ott, ahol szeretnénk, megküzdés az unalommal.
Mert nem minden és mindenki keltheti fel az érdeklődésünket.
Az élet csoda, eredete eredetmonda.
Hisz senki sem tudja biztosan, hogyan is volt az első létcsoda, mely puszta metafora.
„És lőn világosság” a fejekben, de élet és halál kérdése továbbra is kiaknázatlan maradt.
„Az élet szép, de szerencse is kell hozzá” – olvashatjuk a Maskerado első oldalán.
Az élet léte szerencsén is múlik, s ehhez nem kell jó genetika.
Az élet esetlegessége maga is egy csoda: leszünk vagy nem leszünk sokszor nem döntés kérdése, vagy inkább akarattal befolyásolhatatlan.
Életünk önmagáért van, ennyi egoizmus még belefér az univerzumba.

2018.12.12.