Hogyha az utcán több jövő-menőt megkérdeznének, mi jut Svájcról az eszébe, akkor alighanem ilyen és ehhez hasonló válaszokat hallanánk: Alpok, óra, sajt, a jólét és a demokrácia hazája, a nyelvek egyenjogúsága, a kantonok és így tovább. És persze, többször is, Tell Vilmos, aki lelőtte fia fejéről az almát és így vált szabadságharcos legendává.

Egy kis nyelvcsavarással azonban hadd tegyem hozzá: ma Svájcban nem Tell Vilmos, hanem a Tell Vilmák napja van, a kantonok országában ugyanis városon és falun, a legeldugottabb településeken is tüntetnek a nők az egyenjogúságért, mivel úgy találják, hogy azonos munkáért legalább húsz százalékkal kevesebb bért kapnak mint a férfiak, arról nem is beszélve, hogy a házimunka és a gyermeknevelés jelentős része is rájuk hárul. “Már pedig ha a nő kiáll, az egész világ megáll” – valahogyan így hangzik magyarul az egyik német jelmondat, de hát emlegetnek ma olasz és francia jelszavakat is, arról nem is beszélve,. hogy egész napos sztrájkrádió működik mind a három nyelven, a mozgósításban pedig természetesen igénybe vették a világháló és a közösségi oldalak nyújtotta lehetőségeket.

Márpedig a svájci nők nem túl gyakran tüntetnek, de amikor igen, akkor nagyon keményen. Legutóbb közel három évtizede, mintegy ötszázezren gátolták meg a nagyobb városokban a tömegközlekedést, ültek le Zürichben, Bázelben és másutt az utakra, a villamos sínekre és akadályozták meg a repülőterek forgalmat. Követeléseik nagyjából azonosok voltak, mint a jelenlegi országos tüntetésé, ebből pedig az is kiderül, hogy nem érték el a céljaikat. Noha Svájcban annyi a népszavazás, mint máshol a záporeső, a mintaállam lányai-asszonyai 1971-ig mégsem jutottak választójoghoz, és azt is csak 1981-ben iktatták az Alkotmányba. Egyes kantonokban pedig még éveket kellett várni, amíg azokban is érvénybe lépett az általános választójog.

Emlékszem, a múlt század kilencvenes éveinek közepén egy küldöttséggel jómagam is Svájcban jártam, tanulmányozva a demokrácia és a média viszonyokat, de amikor megkérdeztem egy-két jogtudóstól, hogy miért ez a késői választójog, vagy történelmi magyarázatokat fogalmaztak meg, vagy hamiskásan mosolyogtak: amúgy is a nők mondják meg a férfiaknak, hogy kire kell szavazzanak. No de a mai napon nem a férfiak, hanem a nők beszélnek és a világ nagy hírügynökségei ugyancsak lesik, hogy mit mondanak. A legkülönbözőbb iparágakban létező bérkülönbségek bizonyítására rengeteg a számadat, sőt mi több, a különböző statisztikai hivatalok a házimunkát is átszámolták órabérbe, és érdekesebbnél-érdekesebb példák látnak napvilágot arra, hogy milyen szakadékok tátonganak például a sportban a férfiak és a nők megjutalmazásában.

Amíg egy első helyezett profi hódeszkás férfi egy Világkupa futamban nyolcezer dollárt kap, addig az ugyanazon a hegyen, ugyanazon a pályán lecsúszó női bajnok csak fele annyit – fakadt ki az egyik élsportoló hölgy, akiért ugyancsak sokatdrukkoltak a svájciak a nagy világversenyeken. Nem kétséges, hogy június 14-e történelmi nap marad Svájcban és érdemes majd követni, hogy az egyenjogúság hívei milyen eredményeket érnek el, illetve azok hogyan épülnek be annak az országnak a törvénykezésébe, amelyet a demokrácia mintaországának tekintenek. Vagy a világ annyi váratlan fordulata után még a svájci óra is akadozhat?

Forrás: Bukaresti Rádió magyar nyelvű adása, Vélemény rovat, 2019. június 14.