* A szerző új, Költőpénz c. verskötetét (Parnasszus kiadó) a napokban mutatták be az idei budapesti könyvvásáron

Mi kabócák nem tehetünk róla,
zárlatosak vagyunk, hangosak,
és a hazugságaink között kimondott igazságainkra
mentségünk, hogy legalább látszólag érted tesszük.

Mi, a járda repedéseiben megkapaszkodottak,
sosem keresünk olyat, amit megtalálhatunk,
de közben mindannyian a szeretetedre vágyunk,
mosolyodra, egy marék apróra, nem többre,
mint amit kétórányi parkolásra bedobálsz.
Mától, amit köteteinkre költesz, nevezzük költő-pénznek.

Onnan iszunk ahonnan a többiek,
de szomjunk a vágyról szól,
és ott kezdjük, ahol a többség befejezi,
néha Hozzád érünk,
van hogy nem.

És ha kimegyünk Veled a városi parkba,
nem papírpoharat viszünk, hanem olyat,
ami őrzi majd a szánk ívét,
ujjaink és szívünk lenyomatát,
mi leterítjük a pokrócainkat,
nagy harcban szörnyeinket,
és kitakarjuk Neked dunnájából az eget,
tarkódra csepegtetjük a legszebb folyók azúr vizét.

Mi vagyunk a hóesés hangja,
a hópelyhek súlya,
mi vagyunk a tél illata,
mi vagyunk a szállingózás maga.