Fodor Sándor: Távirat

Az 1946/47-es tanévben elsőéves egyetemista lettem. A tanév csak ’47 januárjában kezdődött és annak rendje-módja szerint fel is utaztam Kolozsvárra, ahol ösztöndíjasként felvétettem a „Szentjóskába”, a katolikus főiskolai diákotthonba (hivatalos nevén: Báthory-Apor „Szent József Szeminárium”). Még meg se melegedhettem azonban itt, amikor levelet kaptam kedves osztálytársaimtól, Burda Zoltántól és Rafain Gábortól: lenne-e nekik is helyük a Jóskában, ösztöndíjra számíthatnának-e. Megtudakoltam, igen jöhetnek – csak hozzanak magukkal szalmazsákot. Már ment is a távirat: „Gyertek. Hozzatok szalmazsákot, pénzt, kaját.”
Néhány nap múlva ott is voltak. Burda Zoli félrevont:
– Te Sanyika: minek a kapa?
– Hogyhogy? – kérdem értetlenül. Erre előveszi a táviratomat. „Gyertek. Hozzatok hátizsákot, pénzt, kapát”, állt a sürgönyön.
De áldották érte a postát, mert a szülők – azt hívén, hogy a kapa valamiféle önkéntes munkához kell – valamivel több pénzt adtak nekik, vásárolják meg a kapát Kolozsváron.

Forrás: Fodor Sándor: Ki ez a… majdnem? Anekdoták, Pallas-Akadémiai, Csíkszereda, 2000