V. T. barátom temetésén*

Járkálsz-e most a fák hegyén?
Gyújtod vagy oltod csillagod?
Félek. Énbennem a remény
csillámlása is megfagyott.

Szólni hozzád reménytelen,
megbocsájtás nélkül hagyom,
hogy bennem az ősfélelem
kísérjen utolsó utadon.

Szél jár orgonafa hegyén –
hitből szőtt kósza futamok.
Meggyújtja-e a gyertyafény
pislogó emlékcsillagod?

Vagy téged is egyetlenegy
sötét atommá összenyom,
s tán felvillantja lelkedet
újjászülető csillagon?

Járunk a világfa hegyén:
porszemek nagyobb porszemen.
Ez, hát ez, maga a remény!
Vagy ez már csak a végtelen?

2016. április 29., Biatorbágy

*A 41 éves korában elhunyt református lelkész és zenész barátom talán legszebb dala Kányádi Sándor Valaki jár a fák hegyén című versének megzenésítése volt.