Azt mondták, egészséges a származásom,
de csak félig,
mert egyik nagyapámnak cséplőgépe volt
s ezt valakik valahol
sokáig számon tartották.
Később, mikor a díjakat osztották,
már csak a virágcserép nagysága számított
és benne a hortenzia,
így nekem mindig csak a második jutott.

Második most is a sor, a kisszék
hová néha versem bejuthat,
mert az elsőt bérletesek foglalják,
a színpad közeliek,
a rokonok rokonai és azok fiai,
kik öröklik helyüket,
akár a templomi székeket,
kiket nem barázdában,
hanem zongorás szobák
finom illatában ringattak –

de nem zavar
a mások által levetett cucc
és általában ez a tág,
second-hand-besorolás,
mert nekem úgy is kényelmetlen lenne
a sok finom(kodó)zongorás,
meg aztán másodsorból
– akárha festményt szemlélnék,
néhány lépés távolából –
jobban rálátni a bohózatra.