újra lehull egy koponya
mint óriás kőtömb a szikláról
és dörgő hangja beborít mindent
a fényes palotát s a szomorú kunyhót
megingat dédelgetett életrajzokat
jól beágyazott karriereket

egy koponya golyóbisként gurul
a felsőbbrendű élet tekézőjében
amire az alacsonyabb rendű élet
szorgalmasan odapislant

újra lehull egy koponya
az egyik parton tenyerek dörzsölődnek össze
a másikon arcok rejtőznek tenyerekbe
közöttük víz mállaszt
lassan és csendesen
ahogy a politikai elemző által
elárult költő mondaná

Forrás: Romậnia literară Nr. 21/22 mai 2015

Fordította: Kiss Székely Zoltán