(Ne bántsátok a temetőket)

„Uram,
tégy a béke eszközévé”

Assisi Ferenc

Vannak vidékek (Kányádi mondja),
hol sírok omolnak, komlólé árad,
erjed a rozs s a májak dagadnak,
katonasírok közt anyák imádkoznak,
s büszkén dagad a horda mellkasa.

Vannak vidékek, hol a katonákat
nem kérdezik meg,
nem hallgatják meg a papot, a lelkészt,
akik temetik a hős gyerekeket,
az apákat is, s a nagyapákat,
temetetlen ne maradjon egy se…

Vannak vidékek, ahol elvesznek
a dögcédulás üzenetek,
megöl a repesz, eltalál a geller,
s a tábori konyha rád dől,
leforráz…

Vannak vidékek, hol forró szóétek
folyik a temetők földutjaira,
kis halottakra borulnak hantok,
fegyveresek síroknak rontanak,
árnyékban lopakodnak…

Vannak vidékek, ahol a hant alatt
kifeszült idegekkel alszanak a holtak,
nézni se bírják, ahogy emberformák
álmaik megrontják…

Vannak vidékek, hol sírok omolnak,
s meghalnak legott a kiskatonák…

---

(Lamentáció)

Ha átmennék a túlsó járdára,
nem találkoznék bicegő Icával,
akit bősz Vitéze kísér, az eb, aki
rendszerint a járdára rondít,
(ott mossa el az égi takarító eső),

nem köszönnének a szervizes fiúk,
kik apjuk műhelye előtt ücsörögnek,
már itt a nyár, s még hol a tél?
az abroncsokat már lecserélték rég,

s a fodrászomhoz se kopogtathatnék be,
vágást egyeztetni s kibeszélni
a világot…most épp Úz völgyét, a keserű temetőt,
ahol a halál gyertyát gyújtogat…

Ráadásul elüthetne egy sebességmániás csini,
rám tülkölne, az biztos, egy öngerjesztett fickó,
és megbírságolhatna a buzgó forgalmista is,
hiszen, ahol én átmennék, ott nem volna zebra…
és ez a gond magától értetődik,

különben miért mennék át a túlsó oldalra,
a piskótajárda szürke koszába,
mikor választhatom a megszokott utat,
ahol találkoznék …

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ