Börtön-dal. Írta: Kossuth Lajos

Ezt a költeményt Székely János, kézdivásárhelyi ev. ref. pap iratai közt, egykorú másolatban találta az öreg, negyvennyolcas ref. pap fia, Székely Ödön nagyenyedi tanár. Kossuth Lajos akkor írhatta, midőn országgyűlési tudósító irodája miatt börtönben szenvedett. A Kossuthért lelkesedő ifjúság széltében másolgatta, így kaphatta az agg lelkész is, ki 1848-ban 23 éves ifjú volt, egy évre rá Bem apó oldalánál tüzértiszt, ki Szeben ostrománál a hős mellett harcolt. Ezek után az adatok után a vers eredetiségében nem kételkedhetünk, s így közöljük is azt, Székely Ödön tanár szívességéből.

Mennydörög a bűn ifjú fejemre,
Vedd kora búcsúm, nappali fény!
Üdv neked éjlak, melyet imádott
Szarvaival fúrt despota kény.

Nemde setét szül puszta setétet?
Tiszta világnak magzata fény.
Rab maga, aki tömlöcöt állít.
Hol lenyomottan tűrjön a ’rény.

Jertek az átkot dörgeni rája:
Légyen örök rab lelke homálya!
Rémesen ha, ha, ha, zúgni velem:
Éljen az áldott fejedelem!

Ismerek én egy nagyszerű házat,
Egy apa van benne, gyermeke sok,
És sima szolgák gyermekit üldik.
Én is e háznak sarja vagyok.

Kis házú szomszéd éle mögötte,
Szűk kalibáján tűz üte ki.
Le-, s beleégett mindene néki:
Nép, apa, szolgák, rémes az átok,
Melyet az égett kére le rátok.

Börtön az élet, rabja az ember.
Élet az önkény, ellene vív.
És mi az ember? Börtön a lélek,
Börtön az Isten, börtön a szív.

Szívbe, csak ottan boldogul élvén
Függtem az édes pillanat élvén;
Most örömimnek e falon át
Hallom a múltból hattyúdalát.

Nem! Nagy időben nemtelen a bú,
Áldozatot kér a honni vész.
Sors szava: önként vesszen az egyes,
Hol teljes időt vár az egész.

Föl haza, föl nép, lelkedet edzzed!
Melyet elöl a képtelen éj,
Sorsod örömben s őseid intnek,
Hogy szabadon, hogy nemzetül élj.

S majd, ha leszálland napja fiadnak,
Égi homályi fényre virradnak,
És az ölő vész messze rohan –,
Áldd meg az ifjút hamvaiban.

Szatmári Hírlap, 1904. január 17.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ