Demény Péter: Nagyon kölyök lehettem…
Ugrándozás
Éjszaka hol felsírtam,
hol felkacagtam,
mindig valami semmiségért,
amit viszont senki nem értett,
de mindenki aludni szeretett volna,
ezért ugráltak körülöttem szorgosan,
hátha megértik, mit akarok,
milyen jó lenne,
ha az ember körül akkor is ugrálnának,
amikor felnő,
de kevesen ugrálnak,
pedig sokan nem értik.
Kép a falon
Az első Krisztust Irénke néninél láttam,
a nagyapám nővérénél,
nagyon kölyök lehettem,
alig emlékszem valamire,
Irénke nénire például egyáltalán,
az állomás mellett laktak,
Aladár bácsi volt a férje,
egy nyurga, fehér hajú öregúr,
a falon meg ott lógott egy kép,
olyan távolinak tűnt, akit ábrázolt,
a szemembe nézett,
tudta, hogy vissza kell néznie rám,
akkor még nem tudtam, hogy van Isten,
illetve nem tudtam, milyen ő,
azt hittem, Krisztus egy ember,
pedig tényleg.
Pusztai Péter rajza