Történelembarátok számára is kevésbé ismert, hogy a holokauszt több tízezer túlélőjét – aki a háború után Palesztinába akart jutni – a brit hatóságok elfogták és évekig ciprusi internálótáborokban tartották fogva. A történet jól végződött: Izrael Állam megalakulása után az internáltak – köztük számos magyar zsidó – célba értek.

Hanti Vilmos, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének (MEASZ) elnöke 2014 szeptemberében a ciprusi Larnakában emléktáblát adott át Sneor Levitinnek, a helyi zsidó hitközség rabbijának. A tábla azokra emlékeztet, akik a második világháború után Palesztinába akartak eljutni, ám akiket (mintegy ötvenezer embert) az akkori mandátumterület brit urai ciprusi internálótáborokba zártak.

A britek már egy 1939-ben kiadott Fehér Könyvben korlátozták bejutásukat Palesztinába. Ez a háború befejeztével sem sokat változott: 1945 után havonta 1500 személyt engedtek Palesztinába, holott százezernyi túlélő tengődött hontalan menekültként szerte Európában. London azért korlátozta a bevándorlást, mert nem akarta végleg magára haragítani gyarmatainak, köztük palesztin mandátumterületének arab lakosait, akik hevesen ellenezték a külföldiek letelepülését.

Miután Hanti Vilmos – aki az Ellenállók Nemzetközi Szövetségének (FIR) elnöke is – átadta az emléktáblát, a MEASZ és a larnakai zsidó hitközség képviselői arról állapodtak meg, hogy azt később ünnepélyesen elhelyezik a Larnakához közeli Xilotimbou  településen, ott, ahol valamikor az egyik internálótábor működött. A magyarországi holokauszt hetvenedik évfordulójához kapcsolódó akciójával a MEASZ a maga részéről is tisztelegni kívánt a náci népirtás áldozatainak és túlélőinek emléke előtt.

Köszönöm Kepecs Ferenc kollégám és a MEASZ segítségét. 

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban