A halál varrja fel
a gyászhuszárok fekete kabátjára
a vitézkötést. Nélküle bezárna a virágüzlet
a temető mellett. Ő ad ösztöndíjat azoknak,
akik beiratkoznak a virágkertészeti szakra.
Kenyeres munkahelyet, megélhetést ad ő
a koszorúkészítőknek is.
Ő tanítja szépírásra azokat,
akik megírják a végbúcsú szavait…

Ha ő nem volna, hová mennének fel
a felmenőink? Lábtól hálnának
a szalmazsákokon, heverésznének
a barmok előtt az istállókban.
A temetkezési vállalat is csődöt mondana.
A koporsókészítő magára húzhatná
a koporsó fedelét…

Ha a halál nem volna,
megállana a halottas menet, illetve
el sem indulna. A templom mindig tele lenne
hívekkel, a temető pedig üresen maradna.
Ha a halál nem volna, vajon lehetne
betegség? A bölcsek szerint ugyanis
a betegség oka a halál, vagyis a betegség
csupán okozat. Ha nincs halál, hát nincs betegség,
s akkor vajon melyik orvos mondhatná el:
a betegeimben, a betegeimből,
a betegeimért élek!

Ha a halál nem volna,
kimenne divatból a születés is. Miért szüless meg,

ha semmi esélyed sincs a meghalásra?
És majd hogyan támadjon fel az, aki meg sem halt?

Hát sorolhatnám tovább a nyomós
érveket el egészen addig, hogy
a halál nélkül itt az élet teljesen
bogra futna…

A halál varrja fel
a gyászhuszárok fekete kabátjára
a vitézkötést. Győzi cérnával…

2018

Forrás: Látó