halkan szuszogsz, és abban bízol, hogy
az erdőben nehezebb megtalálni
a hang forrását, mert ez csak a tied,
és ez sosem lehet az övék. lopakodsz
a bástyáig, legalábbis így nevezed
a tölgyet, ami alatt az avarban találsz
a kutyakölyökre. simonnak kereszteled,
de már akkor megfogadod, hogy
sohasem fogod kettéfűrészelni.
legalább ingyen volt, gondolod majd,
de azért betörsz néhány ablakot
hazafelé. amikor megnyalja a kezed,
nyüszíteni fog, mert megérzi rajtad
a fák kérgeit. neked ekkor zúgni kezd
a fejed, megijedsz, hogy szöcskék
fészkeltek a hajadba, és úgy nézel rá,
mint akire rányitottak szex közben.
eldöntöd, hogy többet nem alszol,
amikor álmosodni kezdesz, véresre
harapod a nyelved. a kutyát sohasem
simogatod, de helyette mindig magadat
ütöd, úgy neveled hűségre. és ő követni
fog, és csaholni, még akkor is, amikor
magatokra gyújtod majd az erdőt.