Ady András-Cseke Gábor: Kávészünet (I)
Akkor iszik kávét az ember, amikor éppen nem tehet mást. Ez maga a függőség (vö. pótcselekvés). Szerencsére, nem kell más hozzá, mint jó kávé. És némi kávészünetnyi idő… (Cseke Gábor)
Mi mindenre jó egy kávészünet? Hát kortyok tikk-takkja közben, mialatt a zacc a homokóra egyik bubijából átszivárog a másikba, minden megtörténhet: ami máskor sosem. Ez az idő, az időből kiszakított, a tökéletes autocentrizmus. (Ady András)
1. Cseke Gábor: Jöhet a szokásos fekete lötty…
Jöhet a szokásos fekete lötty.
Cukor sem kell bele.
Legyen keserű, mint a legkeservesebb éjjel.
Mint a kinin. A legutálatosabb orvosság.
Olyan keserű, mint az igazság.
Hogy sose felejthessük el.
2. Ady András: Az igazság jobban szereti az állomásokat…
Az igazság jobban szereti az állomásokat,
ahogyan az istenek is, a tapasztalat szerint mindenik.
Minél lepattantabb a hely, annál jobb… nézzék csak:
ott éppen egy váltóőr a termoszból jót s rosszat kávézik,
s évszázados mozdulattal lekapcsolja a bűnöket,
a teljesen holt-vágányon, hol semmi sem működhet.