Kölcsönsorok: Lucian Blaga
Napforduló a kertben – Solstiţiul grădinilor
Az édes gyümölcs varázsa,
húsa keserű magot rejt,
hogy egy napon váratlanul
ajándékot hozzon. Megejt
a növekedés varázsa.
A fák szélbe szórt miséje
atomjaira szétröpül
az újjászülető éjbe.
Kígyóvedlés órája ez,
tövis közt hagyják ingüket.
Gyökerek kincse gyullad most,
rozsdalángban fürdik. Süket
lángok körtáncába révült
meleg napfordulót várva,
miránk ömlik óhatatlan
túlsó féltekénk varázsa.
Egésszé válva elveszünk.
Tűzben, tövis közt járva,
aranyként kikerekedünk,
mint bús kertek csábítása.
Kiss Székely Zoltán fordítása
Mirajul unui dulce fruct
îmbracă-un sîmbure amar,
ca să ne cadă într-o zi
neaşteptat în palme – dar.
Sorocul creşterii e-n vînt.
Copacii iau puteri pe-un an
din noaptea elementului
ce se-nnoieşte năzdrăvan.
E ceasul cînd tinerii şerpi
cămaşa şi-o dezbracă-n spini.
Comori la rădăcini se-aprind,
se spală-n flăcări de rugini.
Privind la hora flăcării
întîmpinăm solstiţiul cald,
ce se revarsă peste noi
de pe tărîmul celălalt.
Ne pierdem ca să ne-mplinim.
Mergînd în foc, mergînd în spini,
ca aurul ne rotunjim
şi ca ispita prin grădini.
Pusztai Péter rajza