Fodor Sándor: Haladó vicc

Nem az én történetem: drága barátom, Majtényi Erik mesélte.
Mivel ’56 után megint „éleződni” kezdett az osztályharc mifelénk, Bukarestben az írószövetség alapszervezeti ülésén szót kért egy idősebb, illegalista író:
– Elvtársak, – mondta – most, az osztályharc éleződésének a szakaszában, vészesen támad az osztályellenség. Többek között… reakciós viccekkel. Mi tehát a kommunista író feladata? – gondoltam. Lépjen haladó viccekkel a kígyó fejére! Én már ki is találtam néhányat. Egyet el is mondok: Megy a kulák az utcán. Rádiót cipel. Találkozik egy másik kulákkal. „Hová viszed a rádiót, komám?” – kérdi ez. „Én a paphoz. Gyónjék meg.” „Mármint a rádió?” – csodálkozik a második kulák. „Az hát. Egyfolytában Amerika Hangját hallgatom – és mindig hazudik!”
Dermedt csend. Csak néhány fiatalabb nevet – de nem a viccen, hanem az „alkotón”. Ám ez – hozzáteszi:
– Elvtársak, az igazság az, hogy én ezt a viccet már több jó elvtársunknak elmondtam. És tudják, mit vettem észre? …Nem terjesztik!!!

Forrás: Fodor Sándor: Ki ez a… majdnem? Anekdoták, Pallas-Akadémiai, Csíkszereda, 2000