A napokban olvastam, hogy New Yorkban bemutattak egy új Rómeó és Júlia változatot… Nem a Broadway új szenzációja, nem is egy nagy színházi durranás – egy jó show csupán az egyik zsidónegyedben: a világpremier mostanság volt az/off-Broadway/ Center for Jewish History-ban. Ha sikere lesz, biztosan leutánozzák másutt is (talán még nálunk is – a nótás szerepeket hálásan fogadják a színészek is, a közönség is).

A klasszikus Shakespeare-i lovesztori új, musical-típusú feldolgozásáért David Serero párizsi születésű amerikai operaénekes (bariton) a felelős – ő a rendező, a producer és a címszereplő is. Rutinos előadóművész: már szinte minden énekes és prózai zsidós (és gojos) szerepet, minden ilyen slágert eljátszott-elénekelt… Shakespeare-t kiemelten kedveli: a nabukodonozori rabszolgák (Nabucco), a velencei kalmár, de akár a mór Otelló is (Serero ősei is a mórok szefaradi – hispániai – földjéről űzettek ki Marokkóba) után jutott el a Veronát helyettesítő Jeruzsálembe (az elhíresült veronai balkon is átalakul arab-zsidó lapostetővé). A Capuletek és a Montaguek családi perpatvara itt a nyugati (askenázi, jiddisük beszélő, ’európai’) zsidók és a ’keleti’ (Európa legnyugatibb részéről, Spanyolföldről elűzött, Észak-Afrikán át egészen az ottomán birodalomig, benne a Szentföldig vándorolt, közben hosszú ideig ladino-szefárd-spanyol nyelven beszélő) zsidók máig fönnálló ellentéteiként jelennek meg. Az askenáz Júlia beleszeret a szefárd Romeóba, családjaikat ezzel az őrületbe kergetve…
Az itáliai környezetben játszódó eredeti melodráma sokkal összetettebb képet mutat, mint ez az újabb feldolgozás – már csak azért is, mert Shakespeare-nél húsznál is több szereplő van (a társulat és a direktor örömére), ebben az újban meg csupán hat (a rendező-librettóíró szerint ennyi elég is); ide is sorolom – tájékoztatásul – a fontosnak – és megdaloltathatónak – tartottakat: Rómeó (játssza: David Serero), Júlia (Ashley Broke Miller), Capuletné, Thybalt, Mercutio és Lőrinc rabbi… Szinte mindig a színpadon van a zeneszerző-zongorista (Felix Jarrar) is…
Az egyik ’méltató’ szerint egyfajta ’gógolmógol’ keveredett ki a próbálkozásból. Vagy inkább egy sexpír-mexpír… (az első kifejezés egy lengyel-zsidó édes italt, egyfajta rumpuncsot, madártejet, krampampulit, forraltbort jelöl – és semmi köze Gogol orosz-ukrán íróhoz; a második alapja az odesszai zsidó kofánk viccbéli beszélgetéséből ragadtatott ki: ’Róza, te olvasol néha Shakespeare-t..? ’Belluskám, nincs nekem időm mindenféle sexpír-mexpírre: el kell adnom az árut…’) – a kelet-európai zsidó többsége érti a szójátékot. Vagyis: nem briliáns született.
Az előadás – natürlich – tele van ’zsidóviccekkel’, anekdotikus elemekkel, no meg jiddis, ladino, héber, orosz és angol nyelvű dalokkal… köztük friss pop-számok átdolgozásával. Közönségvonzó megoldások garmadája: Lőrinc barát nem ferences szerzetespap, hanem tálitos-kipás rabbi… Rómeó anyja egy jiddise máme, aki állandóan azon lamentál, hogy fia keveset eszik, túl sovány és hullik a haja. Júlia ortodox – harédi – apja meg azt számolgatja: mennyi pénzt költött már el lánya és – a papa választotta vőlegény – Mordeháj rabbi esküvőjének előkészítésére és megrendezésére… Az ötletgazda Serero a fiatal zsidó államban – ahol a cselekmény játszódik – még nagyon éles askenáz-szefárd ellentétekre játszik rá. Egyben – kissé didaktikusan – igyekszik bemutatni a két – eltérő, de szervesen egymásba kapcsolódó – gazdag hagyományokra épülő zsidó kultúra egyes szegmenseit is. Nem titkolt törekvése, hogy sztori-átdolgozásai, zenéje és dalai közelítsenek Leonard Bernstein West Side Story-jának népszerűségéhez. (A vájtfülűek emlékezhetnek arra is, hogy Bernstein első ’skicceiben’ még nem Puerto Rico-i, hanem zsidó utcai bandák szerepeltek.) Serero tudatosan alkalmaz sok szefárd (nevezetesen marokkói zsidó) elemet a ’show’-ban: nem csak, mert maga is onnan származik, hanem mert szerinte az askenázi túlsúly eddig elnyomta, nem engedte érvényesülni a szefárdokat az előadóművészetben, különösen nem a színházban (amiben az európai zsidók valóban évszázados komoly hagyományokkal rendelkeznek).

(A forrásként használt cikket Josephin Dolstein írta; a JTA – Jewish Telegraphic Agency – közölte június 14-én. Itt is olvashatni még a témáról részletesen: https://aicf.org/event/romeo-and-juliet-coming-off-broadway-in-a-world-premiere-jewish-adaptation-by-david-serero/
Megtudtam: a jegyek 26 vagy 36 dollárért kaphatók; a VIP-jegyek árában benne foglaltatik az előadás utáni ’”afterparty’ is… )