Májusok jöttek-mentek,
körülmoháztak,
s mirhával kentek:
– kiszemelt áldozatát
a pipacs-szerelemnek –

Közben trikolórok lengtek,
persze,
parancsra vonultunk fel szépen
rendre,
de igazi tavasz volt,
rózsát vérző május
s pórázát szaggatta
a fajtiszta virtus.

Most is jön – legalább is
naptár szerint –

szememre növő falak alól
nézem a kéket,
előírt sziromhavazásban
a lepréselt szépet,
de lassan billen – érzem –
alattam a föld,
s hiába tudom: közeleg,
virág-selymet ölt,
mert a holnapból kihaltak a dallamok,
poros csendéletemben
sorra dőlnek rám a kilazult világok.