Jóízű apróságok

(Ne vetkezz idejekorán)

Az oloszoknak az a Proverbiumok, Addig le ne vetkezzék az ember, a migh le nem kel fekünni. Azt teszi ez a mondás. A kinek esze vagyon, maga joszágát, külső belső javait nem agia másnak megh a gjermekeinek is directioja alá, migh életben vagyon, ne hogy más parancsoljon neki s adva adjanak valamit intertentiojára, sokan keservesen megh érzettek Joszagokot s egyeb Bonumokot gyermekek kezire bocsátották s azok mellett vonták megh magokat, hogy már csendességben élhetnének, s olljan boldogtalanságra s szenvedésre jutottanak vénségekben, hogj egy jo izű falatot vagj italt is nehezen kaptanak gyermekektől, s keservesen siratták megh hogj a directiot kezekből kibotsátották. – Csak az én időmben is tudok illyen példákot, többi között példa mostani Feleségem Apja, az szegeny öregh Szeki István Petken. Igy jára Bartha Márton is Szaraz Ajtán. Vive vale laetus, tibi Dii dent prospera multa.

Forrás: Pálffi Márton: Cserei Mihály* történeti adomái és apoftegmái. Erdélyi Múzeum, 1935. 7–9. sz. Részlet a közreadó bevezetőjéből: „Nem önálló mű, csak írott széljegyzetek, olvasás közben odavetett széljegyzetei Csereinek egy latin-nyelvű könyvben. Páratlanul értékesek és életet lehellők a kortársairól följegyzett jóízű apróságok, talpraesett megjegyzések, szellemes kiszólások. Ha az eseményeknek hangulata, ha a történelemnek levegője, ha a kornak lelke van: hát ezekben, az effélékben van. Azt a bizonyos nemzeti lelket, melyet olyan nagyra becsülünk, ezekben lehet leghamarabb és legjellemzőbben megtalálni. Ezért nem élt hiába Cserei Mihály.”

*Nagyajtai és miklósvárszéki Cserei Mihály (Csíkrákos, 1667. október 21. – Nagyajta, 1756. április 22.) magyar nyelvű erdélyi emlékíró, a magyar barokk irodalom jelentős alakja.