Ady András-Cseke Gábor: Kávészünet (III)

1. Ady András: Voltak idők, igen ám…

Voltak idők, igen ám, mikor fiatalabb volt,
de annyira az, hogy szinte csak szopizni akart:
egyre-megy, emlőnek nézte a felhőt, a hegyet,
s annak a patakban át-átkoppanó követ.
A nagy fityegés időszaka egyszer csak,
s csakis egyszer véget ért: emlékszik,
onnantól nem volt már fiatalabb
a halálnál. Hozzávénült.

Fotó: Márton Ildikó

2. Cseke Gábor: Hűvös a hajnal, vacogva érkeznek a holtak

Hűvös a hajnal, vacogva érkeznek a holtak.
Álmomba lépnek. Mint akik mindig köröttem voltak.
Csak én nem láttam meg őket. De lám, együtt
isszuk mégis a kávét,
mely se nem forró, se nem hideg.
És most mindenki átlép
a múlton, elmondani azt, amit mostanig magában tartott.
Folyó kanyarog köztünk. Meg-meg szakadó szavukat
figyelem.
Az egyre távolodó partot.

2019. június 27.

Szóljon hozzá!