Portrékönyv Péterffy Gyuláról
Medgyessy Éva – Mindhalálig színész
Péterffy Gyula (1935-1980)
Ahhoz, hogy egy ember életét hitelesen megörökítsd, legalább a társának kell lenned. Mint Medgyessy Éva Péterffy Gyulának.
Úgy érzem, ezzel a könyvvel indult Medgyessy Éva írói pályája. Ezután írta meg a Rekviem egy házért c. darabját, egy novellájából, majd 2017-ben Széles Anikóról közölte igen sikeres pályát befutó sztárunk életrajzát.
A tekintetben is szerencsés vállalkozás Medgyessy Éva portré-könyve a színművészről, amennyiben fiatalon lehetett a felesége, és a tragikusan korán bekövetkezett halál megakadályozta az együtt megöregedés sablonos elkopását. Lobogtak mindketten, éltek-haltak ugyanazért, nem csak együtt éltek, de együtt is dolgoztak.
Ki láthat bele jobban egy ember életébe, ha nem az, aki végig mellette van, akit szeretsz, aki szeret, ismeritek egymást, mint a tenyereteket, az unalom ismerete nélkül!
Legalább ennyit érdemelne minden színész, akinek az élete a deszkákon, szinte a világ szeme láttára huny ki! Legyen valaki, aki ott áll mellette végig, és szemtanúja minden rezdülésének. Hogy a szerepein, alakításain túl az embert is megmutathassa, megőrizhesse az utókornak. Szeresse annyira, hogy megértse, elfogadja, vele együtt lélegezzen annak sikeréért, élete értelméért. Hogy ugyanazért dobogjon a szíve, ismerje a szakmát, értse és legyen képes meg is értetni majd másokkal…
Mindhalálig színész a címe a kötetnek, amit Medgyessy Éva, a művésznél tizennyolc évvel fiatalabb feleség, nyolc éves boldog házasságuk idejéről ír, de Péterffy Gyula korábbi életéről is – szerető együtt- és beleérző képesség birtokában. Olyan közel hozza számunkra a művészt, amennyire csak lehet.
Magam is ott éltem Kolozsváron, láttam őt színpadon játszani, tetszett is, szerettük, akár arcvonásai révén (kicsit az apámra is hasonlított), közel érezhettem magamhoz – de nem ismerhettem.
És milyen jó, hogy Medgyessy Éva jóvoltából most megtehettem!
Minden lényeges dolgot megtudunk Péterffy Gyuláról: a gyermekről, a vívóról, a színészről. Előttünk lelki-szellemi habitusa, kirajzolódik elkerülhetetlen sorsa, részesei leszünk tragédiájának. Míg együtt izgulunk vele s a társulattal a színházi előadások sikeréért, ott lebeg fölötte a végzet árnyéka.
Az író pontosan adagolja, időzíti – vagy csak figyelmes aggódással követi? – a történéseket. Medgyessy Évában e könyv kapcsán nem csak a gyászoló feleséget, hanem a leíró, drámai érzékenységű regényírót is kiteljesedni látom. Minden bizonnyal sokat segített neki az a légkör, az a színpadi, dramaturgiai, rendezői, szerkesztési munkafolyamat, ami egy színházra jellemző. Hát még, ha az a színház éppen Harag György keze alatt működött éppen! És olyan kiváló kollégák, partnerek alkotómunkája mellett, mint amilyenek Kovács György, Imrédy Géza, Vadász Zoltán, Vitályos Ildikó, László Gerő, Borbáth Júlia, Bereczky Júlia, Sebők Klára, Stief Magda, Széles Anikó, Bencze Ferenc, Márton János, Pásztor János… De akár az egész kolozsvári társulatot felsorolhatnám…
Színes, nagy egyéniségek tündököltek azon a színpadon, abban a korszakban.
A könyv nem csak Péterffy Gyula életét mutatja be, hanem a kornak a kolozsvári és erdélyi magyar színházakra gyakorolt hatását, következményeit is. Sok idézettel korabeli kritikákból, felsorolva a színész szerepeit, megszólaltatva rá emlékező kollégáit, barátait. Háláját is kifejezi a régi munkatársak – mint Kötő József, Csomafáy Ferenc, Salat-Zakariás Erzsébet, Jancsó Miklós, és a kézirat első olvasója Darvay Nagy Adrienne színháztörténész – segítőkészségéért, valamint a Komp-Press Kiadó vezetőjének: Balázs Imre Józsefnek, illetve a Prospero-sorozat szerkesztőjének: Demény Péternek.
Én Medgyessy Évának köszönöm ezt a gazdag, színes, jól megírt, megrendítő emlékállítást egy kiemelkedő művészünknek. Könyve nyomán akár életrajzfilmet is lehet forgatni belőle – akkora drámai érzékkel alkotott mű. Hogy ez a megállapításom mennyire találó, bizonyítja egy 2012-ben készült interjú a szerzővel, aki író, színháztörténész és drámaíró is egyben.
Nászta Katalin


Pusztai Péter rajza