Tamás Mária: A Művész Halálára

Péterffy Gyulának

Jössz fehér esőköpenyben,
hódara fölött, ólmos zivatarban,
éhesen, őzrozsda avarban,
szomjasan Szamosparton, –
tolvaj idő van.

Nyolcszáz patakzó könnyét
kicsalván, örömödben sírva fakadsz.,
és ülteted őket meleg vacsorához,
fekteted párálló forró dunnák alá,
királlyá teszed koldusait a szónak,
visszaéled az ezeréveket.