Jóízű apróságok

(Hogy mik valának, apogtegmák)

Rakoczi György katonája Tatár rabságában esvén a Tatár el viszi magával a hol a kardokat árulták, s mongia neki te jo katona voltál válasz én számomra egj jo kardot, menti magát hogj ő Rab, nem tud kardot választani, a Tatár kinszeriti, egi kardot felveszen a keziben meg forgatya s el üti a Tatár fejit s azt mondgia ez jo kard, a Tatárok Itilő Birájához viszik, ollyan törvényt teszen: nem kellett volna a Rabnak fegjvert vetetni keziben, hogi el ütötte a Fejit az Urának jól cxselekedte.
Grof Kornis Sigmond Gubernator Apoftegmája:
A ki engem egiczer meg csal kurva legjen az Anya, ha másodszor megcsal kurva leegjen az én Anyám.
Idősbik Orbán Elek azt mongia egczer Keczén letünkben Apor István udvarában Korda Sigmondnak. Bátyám uram Kegyelmedben ket fele dolog meg nem maradhat, kérdi Korda Sigmond mik azok, azt feleli, A Szo a Szájában, a Fing a Segiben.
Bátori István király felől hogj megholt azt mondották a Lengjelek, vagj soha királjok ne let volna, vagj soha meg ne holt volna.
Bölönben az öreg Sigmond Deak Unitárius nemes Ember leven halála oráján azt kérdi az unitárius Paptol, ugian Praedicator uram, igaz e az, hogy Pokol vagion, azt mongia a Pap, meg láttja Nemzetes Ur Kglmd egj ora mulva.
Bethlen Miklos azt mondotta, Ha a magiarok ugj szeretnék egj mást, mint az oláhok s olljan engedelmesek volnának a Hadi Tisztekhez, mint a Németek, ugj jol folynának a magiarok dolgai.
Cziko Pal Apoftegmája: A ki nekem valamit igir s meg nem agja, olyba tartom mintha az Erzsenyelmbol huzna ki.

Forrás: Pálffi Márton: Cserei Mihály* történeti adomái és apoftegmái. Erdélyi Múzeum, 1935. 7–9. sz. Részlet a közreadó bevezetőjéből: „Nem önálló mű, csak írott széljegyzetek, olvasás közben odavetett széljegyzetei Csereinek egy latin-nyelvű könyvben. Páratlanul értékesek és életet lehellők a kortársairól följegyzett jóízű apróságok, talpraesett megjegyzések, szellemes kiszólások. Ha az eseményeknek hangulata, ha a történelemnek levegője, ha a kornak lelke van: hát ezekben, az effélékben van. Azt a bizonyos nemzeti lelket, melyet olyan nagyra becsülünk, ezekben lehet leghamarabb és legjellemzőbben megtalálni. Ezért nem élt hiába Cserei Mihály.”

*Nagyajtai és miklósvárszéki Cserei Mihály (Csíkrákos, 1667. október 21. – Nagyajta, 1756. április 22.) magyar nyelvű erdélyi emlékíró, a magyar barokk irodalom jelentős alakja.
(Apoftegma: rövid, csattanós mondás: p. «Üss, de taníts!», summum jus summa injuria, a hét görög bölcs mondásai stb.; apoftegmatikusnak mondják a rövid, tartalmas kifejezéseket. * Read more: http://www.kislexikon.hu/apoftegma_1.html#ixzz5rOjwMy65)