Demény Péter: A kedv szonettje

Az ember olykor szomorú,
domborúsága homorú,
a kedve olyan fekete,
akár a tehén feneke,

belékaristol bármi nesz,
a presszó nem jó, sem a nesz,
lelke fagyott, a szíve ázik,
otthon meg berockballadázik –

hát mire jó ez az egész?
Mindenén tenyész a penész,
s a napsugár is felkavarja –