1. Cseke Gábor: Amikor elfogyott a gyufám

amikor elfogyott a gyufám egyszer régen
és azt hittem kávé nélkül már nem is ember az ember
beugrott az ötlet: de hiszen
hidegen is megfő a kávé
– cáfé frappé –
de jegem se volt ott, az erdő közepén,
ahol éppen az éji homályban
tapogatózva araszoltam a menedékház polcos szekrénye és
az asztal között hogy kiderüljön:
a kávé is elfogyott,
és ettől teljesen magamhoz tértem.

Fotó: Márton Ildikó

2. Ady András: Le akarok szállni, vagy kiszállni, az isten se tudja

Le akarok szállni, vagy kiszállni, az isten se tudja
mozog ez, vagy nem, suhanok én, valami
surran velem, vagy csak a táj teszi:
a csésze-kamerádok fülüktől
felakasztva, a nechezol-
vérfoltos aragáz,
a konyhaasztal
vinilinre
leölt rajztehenekkel… ez a
tájam, bizony, de enyém-bukolika!
Kitörve eltörni, szilánkokká szállingózni,
a jövőt, épen bírni nem lehet: mai
elvtárs, holnapi püspök,
nemzetárus
és nemzetféltő,
szocreál és posztmodern…
tök egyformán fogják a fülem!