1. Cseke Gábor: Nagy elvi dumák idején

Nagy elvi dumák idején
egy délelőtt mikor agyunkat mosták
eszmék langyos vizével
hű csinovnyikok
kávé is járt a szertartáshoz: forró, fanyar, fűszeres
beleszürcsöltünk, ki loppal, ki jobban
ma is szégyellem: én belehabzsoltam
mintha soha se ittam volna
és már-már kitört belőlem az üvöltés
hogy hallgassanak el, elég, elég

– és akkor minden elsötétült előttem
fejem az asztalra koppant
a koffein majdnem kiütött
már javában zengedeztek a mennyei zenék…

Fotó: Márton Ildikó

2. Ady András: Kérem, ismerem én a bort, a sör barátom egészen a sírig

Kérem, ismerem én a bort, a sör barátom egészen a sírig,
de mikor a kávé is bemutatkozott, vedelni kezdtem,
feledve bort-bánatot. Semmi baj, egy-két
extraszisztolé jött-ment, vérnyomást
adtam másnak is, nekem annyi volt,
mígnem az első tüntetéssel
szembementem:
idegtépett hölgyek lobogtak
a „penny egyetem” előtt, puskapor-fogott
harci lobogóvá váltak, nyélközépig vérben:
kurvaság a kávéház, add vissza emberink férfiságát,
ázzanak inkább kocsmákban, nemzőképes sörben!