1. Ady András: Ez az eső valami csoda…

Ez az eső valami csoda…a csodát az!
Inkább érződik rajta, hogy valamikor
halak kommunikáltak vizével, felhők
csavarták tőle szárazra magukat,
inkább érezhető, hogyan lehetett
ez a lé egy párttitkári piszoáré,
át-valódi-dugikávé-vodkázott ideológia
glóriája sic transitálva…
de lehet, hogy földrengés-tüzeknél
oltottak vele, mikor a szétlapított
már-nem-pofázó-plebszet, a kormos-
esettet locsolták a teljesebb pirulásért.
Vagyis: ploaia asta e ceva, venindă de unde
numai lacrimi de dragoni provin, diamante
încălzit-aburinde din străfunduri vechi de
tot, vin de unde numai dracii ridicați la rang
de sfinți se-ntorc…dacă se întorc.

Fotó: Márton Ildikó

2. Cseke Gábor: A napellenző ponyván most dobol az idő

A napellenző ponyván most dobol az idő
majd csöppenként alászáll éppen kihozott
gőzölgő kávénkba
mintha megrendelésre

pedig a kutya se hívta
de ő csak türemkedik
mint aki hamarabb érkezett s övé a sorszám
a sürgős ügyintézés
bókoló alázata
a türelem

mondhatni belelóg a lába a kávénkba
s mi ezt tűrjük mint annyi mindent

a hívatlan esők mindig pofátlanok
mint a nemfizető vendégek („nu-ţi vine să crezi, zău”)
jönnek és mennek
csöppre csöpp
nem hiszek a szememnek

1. Nászta Katalin:
   2019. július 2. 13:42

   Ezen kávészünet első versében a románul írt sorok remekbe szabottak. Gratulálok.

2. András:
   2019. július 2. 13:46

   Köszönöm!