Aztán mit szeretne a szülinapjára, Papó?
Hát, mit. Egy olyan izét. Brékinget.
Sikerült visszafogni a kacagást, inkább kinyomozták. Hát az egyik reggeli műsorban mondikálják, bréking, bréking, s olvasnak hozzá bolondikus híreket.
Az öreg rábökött a műsorvezetőre. Tarka póló. Vagyis bréking.
Szülinapra meg is lett, nem egy, hanem kettő. Egyik a tarka; a másik a társdumáló kolléga brékingjére hajazó.
Revolúciós, csegevarrásos.
Boldogan sörözött kreatív unokáival.
Meghívta katonacimboráját is, aki vitte valamire. Domnu Számuilnak hívatta magát.
Ez mindig tácsolta papót; hogy lemaradt a sinkanszenről; lám, a cucca is milyen ógörög.
Szamuil domnu nem jött el a bulira, viszont ott áll a neve a múlt pénteki gyászjelentések között.
Gyakran ünnepel a posta, négynaponként hoznak friss újságot.Miután elmentek az unokái, az öreg kirakta a két brékinget a karosszékek hátára, eléjük tolta a hokkerlit, rá kis profán házi oltárként a géppuskás bajtárs kávébarnára fakult fényképét.
Elmondott egy Miatyánkot.
Aztán elrakta a hokkerlit. A brékingeket bedobta a leöntőbe.
Végül a képet is utánuk eresztette.
De még odaszólt:
– Na, ki a trendi, Samu?

Forrás: a szerző Facebook oldala