Reviczky Imre (1896–1957) nevét utca és emléktábla örökíti meg az izraeli Cfáton. A katonatiszt 1942. áprilisában mint honvéd alezredes a keleti fronton zászlóalj-parancsnokként, majd Nyíregyházán, illetve Nagybányán egy munkaszolgálatos zászlóalj parancsnokaként működött. Az utóbbi állomáshelyén csaknem negyvenezer román és zsidó munkaszolgálatos tartozott alá.

A Holokauszt Emlékközpont méltatása szerint javított a munkaszolgálatosok ellátásán, megtiltotta a bántalmazást, 1944-ben elősegítette románok szökését. Több ezer zsidót hívott be 1944-ben munkaszolgálatra, 18 éven aluliakat és 48 éven felülieket is, megmentve ezáltal őket a deportálástól. A nyilasok letartóztatták, a sopronkőhidai fegyházba zárták. A felszabadulás után ezredessé léptették elő, ám 1950-ben elbocsátották a hadseregből. 1952-ben nyugdíjától is megfosztották, idős korában, 75 százalékos hadirokkant létére Budapesten egy Tüker-pincében szénlapátolással kereste kenyerét.

Az erdélyi Nagybánya/Baia Mare internetportálja szerint a katonatiszt humanizmusával írta be nevét a magyar történelembe. „Vitéz tetteit nem a harctéren, az ellenséggel folytatott heroikus küzdelemben fejtette ki, hanem az ember becsületének megvédésében, fenntartásában, egy olyan korban, amikor az ember igen mélyre süllyedt. Kivételes magatartás, szerénység és szeretet vezérelte bátorságát. A «Ne ölj!» keresztényi parancsát oly korban mutatta fel és teljesítette, amelyben az ember nem volt érték. Neki is köszönhető, hogy miközben Európa egét a lőporfüst mellett a halálgyárak emberi korma, üszke, mocska, szaga borította el, voltak helyek, ahol tiszta maradt a levegő, és voltak olyan emberek, akik őrizték a lángot.”

Reviczky Imrét 1965-ben a Jad Vasem Holokauszt Emlékhatóság posztumusz „«A Világ Igaza» kitüntetésben részesítette. – Az emlékközpont Izrael Állam nevében «A Világ Igazának» nyilvánítja azokat a nem zsidókat, akik a holokauszt idején önzetlenül és önfeláldozóan zsidókat mentettek. Köztük szerepel például a kistarcsai internálótábor parancsnoka, Vasdényey István és a Kállay-kormány honvédelmi minisztere, Nagybaczoni Nagy Vilmos is, aki 1942–43-ban sokat tett a munkaszolgálatosok szenvedéseinek enyhítéséért. A Jad Vasem 2015. január 1-jéig 823 magyarnak ítélte oda a címet.

A cfáti Reviczky utca a Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlékmúzeuma közelében található. A közel-keleti országban élők közül számos közösségnek volt már ilyen intézménye, a magyaroké viszont hiányzott.  Így a mai nemzedék az utolsó, amelyik még megmentheti a feledéstől a magyar társadalomra, a világ kultúrájára és a zsidó történelemre gyakorolt hatását. A múzeumról készített videó (https://www.youtube.com/watch?v=59mJdLlZFrI) árnyaltan mutatja be az intézmény történetét és fontosságát. Mint az ismertető (ami az ottani magyar nagykövetség honlapján is szerepel) megállapítja: a magyar anyanyelvű zsidóság története évezredre tekint vissza.
A kiállításon a többi között kegyszerek és korabeli háztartási tárgyak, valamint dokumentumok, fényképek, újságok és könyvek is tükrözik az egykori zsidó közösségek hétköznapjait, ünnepeit és szellemi örökségét a közéletben, a vallásban, a tudományban és a kultúrában. A múzeum a kiállítás mellett fontos rendezvényeknek, ünnepségeknek is helyet ad. Mindezekről részletes tájékoztatást nyújt a honlapjuk.

Utólag is köszönöm néhai barátom és kollégám, Réti Ervin segítségét. Köszönöm továbbá Korányi László és munkatársai együttműködését.  

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban