1. Ady András: Tán csak akkor bánt így valamit

Tán csak akkor bánt így valamit,
mikor letétért éhezett egy 1300-as
reményében, mikor minden második
hétvégén kocsival jutott a strandra,
s micsoda non plus ultra: vissza is azzal jött!
Csak akkor, mikor lekötözte szárnyait,
hisz zavarták a sorban-állásba: elvtárs,
csak nem hiszi, hogy a materializmusban
takimuri jár az angyaloknak!?
Akkor bánt meg, későn, mindent,
mikor levetette a több réteg kávét,
s talpig borkános-sörbe öltözött:
minden másod-hétvégén, maga elől szökve,
nagyon alacsony-röviden, részegen körözött.

Fotó: Márton Ildikó

2. Cseke Gábor: A világítótorony teraszáról mindent látni

A világítótorony teraszáról mindent látni.
Nem csak azt, ami már megesett:
azt is, mi vágyálom, képzelgés, tán illúzió…

Üljünk hát ki a világítótorony teraszára,
az éjszaka összepakolt dúlt-morcosan, s nyugatra, menekülve, el.
A reflektor küklopsz-szeme lehunyva,
nem leskelődik egen-földön rejtett zugokban éberen
szemtelenül
de nem is mutatja az irányt, a biztos földet a lábunk alatt
meglelni ezt most a mi dolgunk

csak ébrednénk már fel
erre jó a kávé;
az éjjeli virrasztás a toronyban
búcsúzó öregek számvetése

kik minden tételt jobbról-balról megforgatnak
türelmetlenül
végignézve a távolodó világon
– mikor lesz már vége? –

majd újabb este jön,
s a fénycsóva közömbösen felkúszik az égre.

1. Gergely Tamás:
   2019. július 4. 05:27

   Lehet, hogy az a fénycsóva sem közömbös…