Ady András-Cseke Gábor: Kávészünet (X)

1. Cseke Gábor: Űrhajó suhan fejünk felett s az asztronauták

Űrhajó suhan fejünk felett s az asztronauták
feltehetően kávéznak s merően néznek ki a tök sötétbe

egyszer valaki megkínált űhajós-kávéval
nagyobbacska barna korong volt
sztaniolba göngyölve, kicsomagoltam
a pasztillát nyelvem alá téve elszopogattam
s vártam a hatást mely nem is késett:
egy csapásra hihetetlenül éber lettem
de elmaradt a köztes élmény
a szürcsölés a fokról fokra megvilágosodás
az apránként adagolt eufória

az űrhajóskávé egyből a magasba rántott magával
oda, ahol az értelem már csak sercegve, sisteregve cikázik

Fotó: Márton Ildikó

2. Ady András: De mennyire jó lenne egy olyan ébredés

De mennyire jó lenne egy olyan ébredés,
hogy szinte felrántja valami az értelmet,
– sebtében, s nadrággal tesz ilyet szerelmes–
potens ifi, majd kilép a férj elől az ablakpárkányra –
fel a koponyatetőig, hadd legyen helye a fölös ideáknak,
eddig ide-oda mászkáltak a testben, de most a
grupir-grupir kaffé-ösztökére röpgyűlést
tartanak a fejtetőben.
De jó lenne kozmonauta, vagy asztronauta
lenni, Moszkvás, avagy Washingtonos
változatban, egy pohár fekete
csepparádé után úszni az
űrben úszó valamiben,
s figyelni,
külső-belső légüres térben mit tesz az értelem…
Kávém-kávém mond meg nékem: késő-Gagarinnak,
vagy kora-Lajkának érdemes lenni
ott, hol a fent, lent nagy vax…
idő van csak, s az is
fényévben?

2019. július 5.

7 hozzászólás érkezett

  1. Skandikamera:

    De jók!

  2. Gergely Tamás:

    Lajkát elküldték elégni a világûrben

  3. András:

    Dagad a májunk :) Köszönjük!
    Lajkának is Jurij Alekszejevicsnek is akartam egy versbéli esélyt adni, ezért pre-, és post (hogy ne legyen fészbukk-poszt)- az idősík :)

  4. Kenéz Ferenc:

    Kedves András, a záró két sort talán át kellene gondold…

  5. András:

    Gondolom, erre gondolt: persze van “más” is…bolygóközi tér, Nappal, bolygókkal, holdjaikkal, kozmikus háttérsugárzással, komikus porral, gázzal, majd “kifelé” haladva, de még Tejúton belül…csillagközi tér, csillagok, más naprendszerek közt kóválygó gázzal, porral, szubatomi részecskékkel, csillagködökkel…csillagok “szülőszobájával”, majd a Tejúton “túl” ott a galaxisok közti űr, itt a legritkább az anyag sűrűsége, de aztán itt vannak a galaxiscsoportok és így tovább…ezt már nem fogja az agyam. Boldog, akinek igen. Jelen versben ezek nem “fértek” el, nem szakterületem, ez csak egy szerényke vers, mely még az időt is “szubjektíven forgatja”, nem kívánalma nagy fogást csinálni, egy poétikai dialógus része, szubjektíven az.

  6. Kenéz Ferenc:

    No de, kedves András, annyira szubjektíven nem “forgathatja”, hogy fényévben méri – mert az, ugye, nem idő-mértékegység…Csupán ezt kívántam jelezni.

  7. András:

    :) Libertas poeticus…tudom, hogy távmérésre használatos, de miért ne lehetne arra gondolni (ami hivatalos értelme is), hogy ez a fény “táv-ideje”, amit egy év alatt megtesz? S hogy a tudorok maguk használják az időmérési fogalmakat…távolságmérés közben: fényóra, fényperc…sőt másodperc. A viszony a fogalmak között: a feed-back. A versike alapideája amúgy is az idő-tér éber-álomnak, vagy vágyakozásnak megfelelő kezelése: ha lehetne sorsokon változtatni az időben való elő-és utómozgással…Bref: libertas poeticus :)

Szóljon hozzá!