Fodor Sándor: Paranoia

Szabédi László és Csendes Zoltán öngyilkossága igencsak beárnyékolta az egyetemek egyesítése körüli örömet Kolozsváron, de mondhatni – országosan, sőt, határainkon túlra is átcsapott hullámverése.
A párt sietett is a magyarázattal: Szabédi – sajnos – paranoiás volt. Ezt zümmögték az érdeklődők fülébe, erről győzködte meg híveit a magyarországi testvérpárt is. Akkoriban – 1957-ben – egy magyarországi íróküldöttség látogatott el hozzánk, tudom, köztük volt későbbi barátom Garai Gábor, Tatay Sándor bácsi (aki végighallgatta a beszélgetéseinket, de nem szólt) és egy azóta is elfelejtett állítólagos író, akit elnyomott Rákosi, elnyomott az „ellenforradalom”, de most már végre ő is kimondhatja az igazát az igazságos Kádár-rendszerben. Vontatottan folyt a beszélgetés. Végül Garai megkérdezte:
– Mondjátok meg őszintén, tényleg paranoiás volt Szabédi?
Szegény Asztalos István már épp mondta volna, hogy mitagadás –, ám Bajor közbevágott:
– Igen. Az volt. Ugyanis üldözték.

Forrás: Fodor Sándor: Ki ez a… majdnem? Anekdoták, Pallas-Akadémiai, Csíkszereda, 2000