Hadnagy József: Kerülők

Én nem tudok megszokni semmit,
örökké kerülök valakit,
kerülöm nagy ívben a senkit:
a nagy garral grasszáló vaksit,
a rongyokkal flancoló nincset,
a szalmával kitömött büszkét,
a szépséget mímelő sminket,
a surranó, arctalan ürgét –
folytathatnám, végtelen a sor,
szabad szemmel alig látható
tömeg. Szimatom a detektor,
legbelső rétegekig ható,
vigyázó őr, tanuló mentor;
engem is jelez… mikor fussak
másik vége felé az útnak…

2019. július 6.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights