Albert-Lőrincz Márton: (A repülőgépen)

El fogom mesélni
gyermekeim gyermekeinek,
hogy a viharfelhők
fölött is zajlik a kis élet…
kisemberek sírnak-
rínak, az anyák dédelgetik
őket, az apák sört
rendelnek, az őrök nem hiszik,
amit beszélnek, ha
nem recsegne a levegő, ha
nem búgnának komor
motorok, látnánk, hajszál
a fénysugár, selyemfonál.

Hadnagy József: Repültem eleget

Én már nem repülök,
repültem eleget,
mikor a kocsmából
kirúgtak engemet,

vagy én saját magam:
a kocsma bora rossz
volt… vagy a társaság…
vagy koszos az abrosz…

Megállapodtam. Felhőt
a földről is látok.
Berepülik helyettem
a felső világot,

ahol nincsen bánat,
csak örök ragyogás,
nagy örömszárnyakon
suhanó unokák…