tényleg szilánkosra törtünk szavainkban
tekintetünk is szilánkosan lát
amit én meglátok ő nem veszi észre
az életünk mindig százfelé járat
még ösvényeink is változók
mikor én járok ott, ahol te
nem ismerem fel nyomodat
s te sem tudod, én jártam ott előbb
ugyanabban az időszeletben éltünk
mégis, mint kiket évek választottak el
nemcsak a kor
a látószögünk hajlított mindig el
egymástól – nehogy összefogjunk
és felépítsük a bábeli tornyot újból
mi lett volna, ha mégis? talán semmi
épp ez az, mitől megóvott – jó – a sors
nevezd így, ha nem tudod másként
vakságunknak célja tán ez volt

azt olvastam egyszer nyitott szemmel
a nagy könyvben, hogy fent a kerekasztalnál
nagy vita lesz, nagy harc van még hátra
istenfiak majd a törvény asztalánál
megvívnak, kemény csata vár

2019-06-28