B. Tomos Hajnal: Időtlenül
Hiába nézel vissza folyton,
elhullatott szavaid,
mint mezitlábas nyomok
írnak a hóban valami elfelejtett,
archaikus nyelven:
miféle válaszokat ?
honnan kapott kérdésekre?
– már nem tudod –
Mintha régi magad
elszármazott utóda lennél,
ágbogos bölcsességeid
nem hajtanak ki új olvasatban
s úgy hullasz a föld
beláthatatlan torkába,
mint éretlen gyümölcs:
felnőni képtelen, örök-gyermek,
ki utolsó percében sem tudja
mit is akart mondani a világnak.
Pusztai Péter rajza