1. Cseke Gábor: A világkávé egyedi receptje

Még sose kérdezték meg, mikor rendelni kellett,
milyen is legyen az a kávé, amit kihoznak, ha már kérni méltóztattam,
eladtak nekem valamit, amiről úgy gondolták, hogy majd a kedvemre lesz;

de honnan is tudhatták volna,
hogy az én kávém akkor jó, ha mélyfekete
az éjszaka hűs forróságába csomagolva
ha tűzrőlpattant és körgalléros
se túl rövid se túl hosszú
egy szóval legyen: „potrivit” (kellő, illő)
sűrűn fanyar, mélyről illatozó,
fél órán át élvezettel fogyasztható,
maradjon meg fél napra szóló emléke
akár egy csóknak, legyen makacs vágyálom
a holnapokhoz, elnyűhetetlen lepkeháló,
vállvonogató kacérság is egyben, és ne burkolózzon
tömény édességbe, ne hízelegjen, ne mondja, hogy
csak engem szeret – én szeressem!

Fotó: Márton Ildikó

2. Ady András: Lassan cigarettával írok

Lassan cigarettával írok híg kávézaccba,
mi lesz a versekkel így, mily prózainak
tűnik először a gondolat, a tett,
a téveteg tovatervezés…
s ha mégis, ha talán-tán
értékké válik a hűlt
kávéhamu,
átmenteni ezt
hogy lehet, mire
átjegyzetelném papírra,
jön egy újabb adag fekete-tinta,
mely feloldja!?
Node, mi a problém?
Hallottam már hogy nyüszített
kényszer-zenehangon zongorából
a felvágunk-és-befűtünk-veled félelem,
hogy kérte a kést a vekni penészedés és
szénnéégés közt, s ott voltam mikor
a sültmagyar szomszéd szeku-dalt
dalolt egyetlen péppévert éj
után… să fiu al dracului
dacă ritmul ăsta
bătând de-mi
crapă țeasta,
nu-mi place pân-aproape de moarte...
Méghogy ily próza gyilkol bármi művészit…

Lassan cigarettacsikkel vésem
a kódát, s a volta voltját.