Második jelzőrendszer: a fogalomalkotás és a gondolkodási funkciók élettani alapja. Az elnevezés I. P. Pavlovtól származik, aki ezzel az emberi beszédet jelölte. A ~ kialakulása munka és társadalmi folyamatok eredménye.
(Biológiai lexikon, II. kötet)

I.
Kezdetben vala az ige.

Az első szó a fontos
a legelső,
mert s kezdés az,
a felgyorsulni kész rakéta
remegése az
cementlapokon.

II.
…megindító, hogy az emberiség a véges értelmével le karja nyűgözni a végtelen lelket, a nyelvet.
(Kosztolányi Dezső)

…és haragszom
elődeinkre
akik
giccsessé nyűtték
szép szavainkat
megkeresni
az elnemkoptatott
szavakat
az út
közhelyvékony
aszfaltról
indul…

III.

Bámulom a szavakat…
(Kosztolányi Dezső)

végül is
mit vétettek neked
őseid
hiszen az ő szavaikat
koptatták aszfalttá
hiszen csak a formák
az elengedhetetlen-változtathatatlan formák
csiszolódtak használhatatlanná
hiszen ami a tied
az más:
a megnemformált
bizonyosság
hogy íme
még van mit mondani
és szükséges is azt elmondani
még akkor is
ha az elengedhetetlen-változtathatatlan
formák
a szavak
nem változnak olyan gyorsan
min te!

IV.

A nyelv az ember vallomása.
(Kosztolányi Dezső)

Nem kell a kiagyalt gondolat,
nem kell a mások szerkesztette jövő.
Ömlenek belőlem világom
tárgyi képei is már
és úgy kezdem használni
az agyonkínzott szavakat,
hogy nekik is örömük teljék benne.
Nem bálványozom a
szavakat: tárgyak már nekem,
józan világom tárgyai.
Mindennapiak és ünnepélyesek,
melyek csak a környezetükben
– más szavak környezetében –
vállalják magukra sokszorozott
értelmezéseik tárából a megfelelő
értelmet. Így nem lehetnek
kétértelműek. A sokértelmű szavak.
Így válik érthetővé a világ:
anyagi mivoltát meg nem tagadva
és le nem egyszerűsödve.
a bonyolultság észszerűségével
mérhetően válik egyértelművé
a világ sokféle értelmezhetősége.
És a legbonyolultabb-legvédtelenebb
ország – az ember – így
válik elpusztíthatóvá, de
legyőzhetővé soha.