1. Cseke Gábor: Törpék a vártán

Ó, ti kettéfűrészelt óriásai a történelemnek,
mily könnyedén megbújtok hajladozó bokrok tövén
a bozótban vesszők árnyán a fűben
örökös lesben mindig a vártán
nehogy felrúgjon titeket az utókor hintaja előtti
díszfogat oda ne csapjon közétek a kocsisok
ostora el ne érjen célra tartó
mesteri köpésük ama bizonyos flegma
(„o flegmă oareşcare, de dimensiuni regale
cum scrie la carte”)

Most kellene ágálnotok igazán
a világ ellenében mikor már leáldozóban a napotok
mely oly csökötten hagyott titeket miránk

ti csupasz hótt-vakarcs
elfuserált grandomán jótevői az emberi nemnek,
annyi elvetélt világmentő agyrémetek után
jó volna most ugye egy józanító feketekávé?

Fotó: Márton Ildikó

2. Ady András: Keress magadnak istent

Keress magadnak istent, s ha kaptál, keress még…
ez akkor kifizetődő, ha nincs az az ember, az
a sors mi a rahátból kirántana, s nincs az az
az isten.
Keress magadnak magasságot, értedmá?
Növögess kicsihuszár vagy tégy úgy, mert
itten az árnyék a fontos, hogy az mekkora,
hogy csenevész csemete-e, vagy
szil-bazilombos.

…és keress magadnak helyet is,
egyet hova nem jár önmaga
elől bújva cigizni a halál,
hol nem bukkanhatsz
egy újra ha lestrapált
a régi, s ő is
lestrapál.

Törpicsek: annyira kurvamindegy,
ki vagy, mi vagy, kit érdekel…
ha már látszani akarsz,
tégy úgy, mintha
nagy lennél,
légy grandomán,
s ez mindent megold,
meg ma, holnap, ezután!

A harmadnapi feltámadás rosszul
dokumentált fejlődéstörténetét
nem firtatta a Fiú, ma nem
ez volt kávézás közben a
téma, ma lazított,
s fizice-lelkice
fennálló
matériahiányt gyógyított.