Demeter Attila: Összejött mára minden

Az öreg földrész romjain

Ma már senki sem döntöget
várakat, kaput és falat.
Hagyjanak egy kis méltóságot,
ha maradt!

Az öreg földrész romjain
keselyűk hada ünnepel.
Sáskanép lepi el a tájat,
és legel.

Sírhantról ledől a kereszt,
mindenki hallgatag, néma
Sikolyunk elhal a cél előtt,
hisz’ béna.

Lassan már semmink sem marad,
múltbéli álmaink mesélnek
fényképen őrzött maradékán
a létnek.

Néhány agyafúrt nagymenő
titkon, kacsintva összenéz.
Szépen összejött mára minden:
dől a pénz!

S a jámbor, istenadta nép
Nem dönget még kaput, falat.
Csak egy kis méltóságot kérne,
Ha szabad…


Az út vége

Szép lassan odaértünk,
ahová
századokon át
kétségbeesve
fejvesztve igyekeztünk,
s közben nem vettük észre,
hogy minden bálvány mögött
ott röhög a nagy semmi
és könyörtelenül
fúj a szél…

Szép lassan elfelejtjük
a zöldülő ligetet,
a fákat,
a hegyek
magasztos csendjét,
a mosolyt,
a kézfogást,
a csókot,
mindent,
amiben egykor hittünk,
amibe kapaszkodtunk
és bíztunk.

Szép lassan elfelejtjük,
mi végre volnánk
itt a Földön –

már nem imádkozunk;
tudományt színlelve
hazudunk új világot,
új rendet.

Őseink forognak a sírban,
és könnyeikkel elárasztják
gyáva,
megalkuvó
lelkünket.

2019. július 11.

Szóljon hozzá!