Vladimir Udrescu: Kijelölt hely a körhintán
csillagösvény (calea stelară)
azonkívül még az elemek
hősi tetteiről is
szól a rege
minthogyha például levegő
locsolná az anyag tudatát
mialatt a tokhár nyelv fényességét
elleplező köd felszáll
avagy az éjszakában evező csónakos előtt
a fellobbanó tűz minotaurusz alakját ölti magára
minden pillanatban
a vakok ösztönös megérzésének képességével
követi a víz a mágusok csillagösvényét
a gondolat mamutfenyőjének törzséből vett
egyetlen forgács nem egyéb mint
a fal irányába vezető úton a napok homályában
tévelygők számára mutatott jószándék
maga a Föld is egy kecses piruett után
elfoglalja a számára
kijelölt helyet
a körhintán
csak a fáklyadobáló
az útkereszteződésnél
a nyár villámai alatt
a déli verőn
a vegetáció vásznát
az alkotó szellem akvarelljévé
süti a nap tüze
egy titkos világban a sírkövek –
a távolban csak
az istenek lakta magános halmok
itt pedig a horizont alatt
egy bizonyos ember a saját házának ura
az aki szőlőtőkét ültetett
mi lehet az (ce să fie)
egy sárszalonka
a világ tetejére szállt
mágikus szeméből szivárog
a cinkelt történelem metabolizmusa
van úgy
hogy egy kilátóról pillantod meg
mennyei nyári alkonyatban
karmacskái között
mint pörgettyűt forgat
egy aranymetszési számot
csodálkoznak az athéni férfiak
vajon miért van az hogy
püthagoreuszi egyenletekbe
mártvák a szárnyai
csupán a darucsapat
amint odafönn húz az űrön át
viszi a csőrében
Euklidész algoritmusát
és dél felé tartó útjában megáll egy pillanatra
kibillentve egyensúlyából a gravitációt
hirtelen
a transzcendens bírálat
lezúdul a metafizikába
– gát vizének mélyébe az élénk vadkacsa –
mi lehet az mi lehet az
ijedeznek újra az athéni férfiak
a madárka
kis mértani védőhálójában
megjelenik az aranytojás
a fürdőző gyerekek a porondon
kézről kézre adják
de jaj
az egyikük miközben egy lábáról a másikra ugrál
kiejti a kezéből
kopp odalett az aranytojás
a világ teteje fölül
eltűnik az ég
és mit látnak szemeink
a szentháromságos héj alól
mint fekete lukból a villámcsapás
kivág sziszegve a paradicsomi kígyó
Fordította: Bartha György
Pusztai Péter rajza